Halloween Az éjszaka sötétjében pajkosan villogó sárga töklámpások, a felnőtteket fehér lepedőben ijesztgető kisgyerekek. A mai Halloween fesztiválok többségének egészen kellemes, mondhatni "betlehemes" hangulata van, annak ellenére, hogy az ünnep szoros összefüggésben áll az egykori kelta halottkultusszal és a másvilági lelkek látogatásával. Az ősi kelta mondakör szerint a Tél Istene a Földre látogat és egy mezőgazdasági szempontból igen hűvös és kellemetlen évszakkal ajándékozza meg a halandókat, ennek ellenére azonban tisztelegni kell őfelsége előtt. A hosszú és fagyos téli estéken ráadásul kitűnő alkalom nyílt arra, hogy a derék kelták hátborzongató történeteket találjanak ki szellemekről, kísértetekről, reszketve bolyongó lelkekről, így a halál fogalma is lassanként összefonódott a termékenységet dicsőítő fesztiválokkal. A kelta halottkultusz a kissé radikálisabb keresztény vallással ellentétben nem ítélkezik szigorúan az Istentől elrugaszkodott lelkek esetében: nem különíthető el egymástól a "Menny" és "Pokol" fogalma, minden földi életet bevégzett, jó és gonosz lélek az örök ifjúság és boldogság honába, a "Tir nan Og"-ba kerül. Mindez kétségkívül kellemes és demokratikus gondolat, megérte ebben az időben keltának lenni, a néhány évszázaddal később jelentkező katolikusok ugyanis nem kímélik a Földön garázdálkodó gonosz szellemeket, és kénköves katlanba száműzik őket. Jellemző a "jóságos keltákra", hogy nem bélyegzik meg "démonnak", "vámpírnak", "ördögnek" a nem éppen jóindulatú lényeket, a keresztény vallás azonban a népmesék világában is igazságot szolgáltat: megjeleníti az Isten pártján álló angyalokat, akik kétségkívül a jó és igaz oldalt képviselik. Mi történt Halloween éjszakáján? Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a temetők kapui kitárulnak és az elhantolt lelkek útra kellnek, felkeresik egykori lakhelyüket, valamint megpróbálnak visszatérni a világba. Ezen a napon megszűnnek a határok az élő és a holtak világa között, felborulnak a tilalmak, és egy teljes napon keresztül a sötétség uralkodik. A kelták természetesen kellő találékonysággal védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megtévesszék, zavarba ejtsék, majd örök távozásra bírják. Lámpás Jack legendája Lámpás Jack legendája az ír mondavilágból származik, mely szerint egy részeges, ám ugyanakkor csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni. Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát és rávette, mérközzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban. A monda végkifejlete azt sugallja, hogy nagyon kevés humorérzék szorulhatott a patás famászó bajnokba, hiszen Jacket halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan életű lélek előtt, hiszen álmodni sem merhet bebocsátásról az, aki az ördög cimborája. Az örök száműzetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával - amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy tökben helyezett el - és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. Történetek Halloweenról: http://holiday-tales.com/hallpg4.html http://holiday-tales.com/hallpg5.html